Kelt kalácsot, néhányan úgy tartják, igen nyűgös művészet sütni. Még a buszon is ezt mondta egy néni a múltkor: őt bizony kényszerrel sem lehet erre a műfajra rávenni.
Sosem tudtam mit kezdeni ezzel a példázattal, túlságosan ragaszkodtam a földi kincseimhez, úgy gondoltam nem tudnám mindenemet eladni egy szántóföldben talált kincsért…
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de bennem azért újból és újból felmerül a kérdés: ki az én barátom? Nem mindig, de időnként. Mert mégiscsak fontos kérdés.
Szeretem és nem értem Jézusnak ezt a példázatát. Aztán, amikor ez mint két marakodó farkas átrendezi a lelkem és Isten Szentlelkének már lesz helye bent, akkor megértem...